Tekerek egy cigarettát magamnak. Az a legfurcsább, hogy ezt a pár mozdulatot minden nehézség nélkül el tudtam sajátítani. Nem ment ez olyan könnyen a gitározással, így talán érthető, mennyire háttérbe szorulok, ha valaki elővesz egy gitárt a szék alól és elkezd játszani rajta. Nem is volna ezzel semmi baj, csakhogy én még hozzászólni sem tudok a témához, annyira nem figyeltem azokon az órákon, amikor ismeretlen zenekarok gitárosai próbáltak nekem a napi betevőért megtanítani valamit abból, amit ők tudtak. Nem jártak sok sikerrel, így túl a kamaszkoron, úgy gondolom kijelenthetem: ez a játékrész nem az enyém volt, pestiesen szólva országos kettes (A játék állása 0:1).
Főzni megtanultam, hiszen mi mást tehetne egy magamfajta agglegény? Rendelni kényelmes, de ha az ember úgy hív el randevúra egy lányt, akiért mindenét odaadná, hogy tényleg oda is adja mindenét, ha moziba mennek, akkor a vacsora rendelése valamelyik szakközépiskolás futárral - megfizethetetlen. Marad a főzés, de itt is bebizonyítja az élet, hogy nem volt igaza drága édesanyámnak: a lányok nem buknak a házi kosztra. A miértjére válaszok garmadája rohamozza kiéhezett kisnyugdíjasként a kérdés vásárcsarnokát. Csak úgy visszhangzanak belőle, hogy "félelem", "nem olyan lány vagyok", "te is csak azt akarod". Kellemetlen, így inkább maradok annál, hogy spórolunk: pénzzel, idővel, ennivalóval. (A játék állása 0:2)
Kezd behozhatatlannak tűnni az Élet (vendég) előnye, minthogy a mérkőzés feléhez közeledünk. Felállok, kimegyek belenézni a tükörbe. Minden filmben van egy olyan jelenet, amikor a főhős mérlegeli a nap eseményeit a tükörben. Én is nézem, nem vagyok az a kisportolt valaki, arcomon hegek, szeplők, a szemöldököm is össze van nőve. Ezek ellen mind lehet tenni, de nem olyan nevelést kaptam, hogy az ilyeneket csak úgy, magamtól, erős felindulásból elkövessem. Hiába, gyúrni kéne, súlyokat emelni, tetoválni, szoláriumba járni - így sosem leszek menőmanó, akinek minden ujjára jut egy lány (csak olyanok, akikhez elég, ha ökölbe szorítja a kezét). Eddig 0:3, de azt mondom: minden mérkőzés a lefújásig tart és a közhelyeket néhol már felváltották az unatkozó háziasszonyok aranyköpései a helyi rádiókban.
Inkább tekerek egy cigarettát magamnak, abban legalább jó vagyok. Hogy miért nem veszek készen? Kell a pénz randevúra, gyurmabérletre, arckarbantartásra. Hát, ezért.
