Mintha víz alatt hallanám, ahogy szóltok hozzám, már ha szóltok még egyáltalán. Szólnátok? Ráadásul hozzám? Késő. Akik szólni akartak, már szóltak, időben. A fájdalom megszokható, és most ráadásul nincs is időm megszokni, annyira a pillanat műve. A reccsenés elnyomta az utolsó sikolyt, amit dramaturgiailag hallanom kellett volna. Reccsenés? Áh, csobbanás. Sokkal drámaibb, lassított felvételként jobban megmarad mindenki emlékezetében. Már aki látta, aki pedig csak elképzeli, annak ez is csak egy újabb hihetetlen történet.
Így, vagy úgy, de legyen végre vége. Inkább úgy. Legyen úgy! Legyen vége!
