Nincs szánkód? Hát milyen gyermek vagy te?
Ilyen. Nem vagyok gyermek. Ahogy egy nagy zenész mondotta vala: az ártatlanság korának vége, nem jöhet vissza. Látogatóba se.
[snitt]
Taposva a havat azon gondolkodtam, mennyire rég is volt ennyi hó. Amikor utoljára ennyi hó volt, akkor még talán édesapa oldalán sétáltam haza, valahonnan az iskolából. Ma már iskola sincs (csak egyetem), apa sincs (csak egy név, ami névnapkor kiíródik egy készülék elejére). Angyalkát is csináltunk. Igen, itt, a ház udvarában. Száznégy lakásból nézhették, hogyan fekszünk (dőlünk) kacagva a hóban, s csapkodunk karunkkal-lábunkkal, s egymást felhúzva gyönyörködünk.
[snitt]
Kinézek az ablakon. Más a táj ilyenkor. Milyen gyermek vagy te? Olyan, amelyik látott már ennyi havat, csak akkor nem kellett epekedve várni, hogy apa felhív-e, mert nem névnap volt, hanem karácsony és apa melletted. És anya is. És most csak egy készüléken búgnak a hangok, hogy Isten is van és még éltessen is, ráadásul sokáig.
Baszd meg, itt?
[snitt]
Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.
Való igaz, úgy nehéz. Van, akinek a nehéz dolgok nem jelentenek lehetetlen dolgot is. Így esett, hogy az, aki egyszer hazudott, anélkül, hogy ösmerte volna az igazságot, azt gondolta, jót cselekedett. Mert nem ösmerte sem az igazságot, sem azokat, akikről hazudott. S most Isten van, és még éltet is. Ráadásul sokáig.
Baszd meg, ilyenekkel?
[snitt]
Ez új volt. Nekem is. Ha ez vigasztal. De tudnod kell, hogy van egy tabu előtted. És ahhoz tartanod kell magad, világos? Jó, ha világos, akkor jó. De azért megjegyeztem ám. Hogy volt Isten, sokáig éltetett, csak te nem akartad.
Baszd meg, szívem!
