0:00 - Csak a tőlem idősebbek emlékeire hagyatkozhatok, én magam semmire sem emlékszem ebből az órából. Állítólag nagy volt az öröm, a nagyszülők percekkel később tudták meg. Igen, akkor még nem volt mobiltelefon. Vagyis volt, csak nem nekünk, nem nálunk. De állítólag esett a hó, és édesanya majdnem meghalt. Édesapa nem volt mellette, itthon volt. De percenként megivott két sört. Örült nekem. Szerette édesanyámat, és édesanya is szerette őt.
1:00 - Korán reggel van, álmosan szuszogok édesapa vállán. Nem bírtam tovább totyogni a buszmegállótól idáig, fel kell menni egy lépcsőn. Akkor még emeletes volt a bölcsőde, de a lépcsőjére emlékszem. Szürke volt és nagyon sötét. Féltem ott. Zászló volt a jelem, mindig trikolórban láttam, pedig egyszerű, színezetlen volt. Még üzenőfüzetem is volt, hogy belázasodtam, meg hánytam. Hiába, akkor még a koromnak megfelelő viselkedést produkáltam.
2:00 - Kaptam egy ceruzát. Percek kérdése, és iskolába megyek. Nem volt rossz itt az óvodában, csak hát... negyed órája tudok olvasni, röhejesen tanultam meg. Álltunk a buszon (édesapa nem szeretett ülni a buszon), néztem a táblát, amin a megállók voltak. Kérdeztem, édesanya és édesapa válaszoltak. Hát így tanultam meg olvasni. De most már percek kérdése, és iskolába fogok járni.
3:00 - A párnám a fejemen, arcomat a matracba fúrva ráz a zokogás. Nem szeretem, ha édesanya kiabál velem. Nem emlékszem édesapa arcára, sem a reakciójára, amikor anya keze megcsúszott. Azóta viszont kitűnően olvasható az írásom. Az emberek nem is tudják, mennyi szenvedéssel jár a szépség.
4:00 - Édesanya azt mondta, az én dolgom. Felvettem a fehér ingemet, mert úgy tanultam, hogy ilyen helyekre az kell. Beszéltem én angolul is, tetszett a tanárnőknek. Aztán pár perccel később megcsókoltam az első lányt az életemben. Istenem, visszatekintve mennyire tiszták voltunk.
5:00 - A gyomrom felfordul. Nem hiszem el, hogy megtettem. Édesapa fél órája elment itthonról, édesanya elmondta, hogy elválnak. Nem hinném, hogy az okozott törést az életemben, legfeljebb az, hogy édesapa elköltözése után világossá vált, hogy édesapa nem olyan, mint amilyennek annak előtte gondoltam.
6:00 - Másfél órája járunk, azóta persze voltak szünetek is, több is, de most valahogy minden olyan más. Két perce ballagtam el, most már túl vagyok az első zárthelyimen. Szakad az eső és én állok a buszmegállóban. Ömlik rajtam a víz, eláztam, de nem zavar. Így nem látszik egy könnycsepp sem.
7:00 - Hibát követtem el. Nem lett volna szabad idehozni a motyóival együtt. Elismerem, 45 perce egyedül élek, ennyi idő alatt az ember hozzászokik ahhoz, hogy nem szedi fel a zokniját a kilincsről és nyugodtan felhajtva hagyhatja a vécé ülőkéjét.
8:00 - Két perce járunk, vagy nem. Nem az, hogy nem két perce. Nem járunk. Vagy igen. Képlékeny. Két perc alatt annyi minden történt, mint korábban egy óra alatt. Most megint percekig nem látom, aztán még el fog telni jó pár perc, mire eljutunk addig, hogy megválaszoljuk azt a kérdést, amit nekünk tettek fel. Magunknak kell válaszolnunk. Kemény napom lesz, érzem.
9:00 - Izzadok a talár alatt. Jó, lesz munkahelyem, elvégre semmire sem képesít, mindenre jogosít. De akkor is, minek ez a hercehurca? Itt van édesanya, édesapa, ki-ki a maga párjával. Itt vannak a nagyszülők is. Az elkövetkező tíz percben mindkét fertállyal ebéd, mert meg kell ünnepelni. Nyakat nyakkendőbe.
10:00 - Fizetésemelés. Vajon mi lehet az otthoniakkal? Igen, messze vannak. Édesapa mindjárt nyugdíjba vonul, másodjára ma. Édesanya jól megvan, a párja másodjára is nyugdíjba vonult. Vagy először ma - tudja a fene.
11:00 - Kezd monotonná válni az életem. Lassan egy órája ugyanazt kell csinálnom, már a katedra sem vigasztal. Jobb volt a másik oldalon ülni vizsga közben. Hogy jövök én ahhoz, hogy eldöntsem erről a szerencsétlenről, hogy tudja-e az anyagot. Nyilván nem tudja. Ha tudná, ő ülne a helyemen.
12:00 - Ideje volna megpihenni lassan, de még nem lehet. Ennyi idősen még a pályám felénél járok. A humorom sem a régi. A feleségemmel 3 órája vagyunk együtt, a gyermek lassan iskolába megy, pedig még egy órája sincs, hogy megszületett.
13:00 - Öltözz már, anya, menni kell a gyermek diplomaosztójára. Szép példával járunk előtte, tény, ami tény. Értelmiségi lett belőle, kár, hogy szegény éhen fog halni. Vagy eladja a lelkét. Hogy én hogy élek még? Csodával határos módon.
14:00 - Elegem van, elválok. A bíróság negyed háromra kimondta a válást. A lakás az enyém maradt, benne az ingóságok jelentős részével. Jó volt, hogy a tévét és a heverőt a pincébe raktam a nehezebb napokra. Most felcsapom a noteszem. Órák óta nem találkoztam valakivel.
15:00 - Találkoztam vele. Megjártam eddig a poklok poklát, de most itt ülünk egy középszerű, koszos külvárosi étteremben, kockás abrosz az asztalon, azon a frissen sütött(nek mondott) kenyér sápadt morzsái. Fél óra múlva talán esküvő. Mindenesetre húsz perc és megkérem a kezét.
16:00 - Nem hittem, hogy leszek még boldog. Eléggé későre jár már, lassan vége a munkának, hazamegyek. Vár a második feleségem, a közös gyermekünkkel. Öt perce született meg az unokám, kár, hogy a menyem egy ordas kurva.
17:00 - Hazaértem, lassan vacsorázunk. Hiába, öregszünk, mi ilyenkor vacsorázunk. Persze egy kis nassolásra kijövünk majd később. Fél óra sem telt el, a második feleségem bejelenti, hogy el akar válni. Háromnegyed hatra ismét egyedülálló vagyok.
18:00 - Már kezd sötétedni, csak jó volt a vastagabb zakót felvenni. Meg el is viselem alatta ezt a vékony pulóvert. Beülök ide egy kávéra. Másodperc sem telik el, előttem gőzölög a presszó. Cigarettát kotrok elő a zsebemből. Két és fél órája nem dohányoztam, most, hogy megint egyedülálló vagyok, rágyújtok. Kit zavar?
19:00 - Megint egy kávézóban ülök. Most egy másikban, az előző öt perce végleg bezárt. Valami tartozás miatt. Cigarettát keresek, találok. De hogy mivel gyújtom meg? Van ott, a másik asztalnál egy nő, korombéli lehet, kérek tőle.
20:00 - Öreg vagyok újabb házassághoz, meg aztán... akitől tüzet kértem, attól én már kaptam hideget és meleget is fél napja. Most itt ül a másik fotelben, köt. Hogy mit, azt ő tudja, de nincs ínyére. Nosza, veszem a kalapom, indulunk, gyere!
21:00 - Meghalt édesapa. Édesanya nem jött el a temetésére. Szép kort megélt édesapa. Kár, hogy édesanya harminc perccel később meghalt. A temetésen távol állok mindenkitől, mi közük van nekik hozzá?
22:00 - Meghalt. A második. A temetésen távol állok mindenkitől, mi közöm van nekem hozzá?
23:00 - Meghalt, az első meghalt. Tudtam jól, mi lesz a végzete, be is jött a számításom. A temetésen távol állok mindenkitől, mi közöm van nekem hozzá?
23:59 - Nehéz napom volt. A gyermekek messze tőlem, az unokákat nem láttam órák óta. Elnyomom ezt a cigarettát. Szép kort megéltem, rám több nap nem virrad... Minden hiába volt. Értelmetlen nap volt, remélem, lesz újabb, szebb napom is.
Csak egy nap a világ.
