Meghalni csak télen. Persze, akik itt maradnak, azoknak rossz, mert hideg van, hó esik, és még ott is kell állni a koporsó mellett. De azért van bennem empátia, mert mégsem várhatom el mindenkitől, hogy nyáron öltsön feketét. Persze más oka is van.
Télen például változatosan lehet meghalni. Hagyjuk most a "lelő-a-bankrabló" sztorit. Az olyan sablonos. Manapság nem lövöldöznek a bankrablók. Eltűnt belőlük az érzék a romantikához. Nagyapáink idején minden magára valamit is adó bankrablónál volt legalább egy pisztoly. És öltönyben jártak, de legalábbis nem símaszkban. Legfeljebb télen, de akkor érthető.
De télen persze lehet bőrápolás címén folyóba ugrani. Az ember bőre feszes lesz a hidegtől, olcsóbb, mint a botox, s legalább annyira természetellenes. Kis szerencsével filmet is forgatnak róla, feltéve, ha az embernek van annyi sütnivalója, hogy mindezt egy süllyedő óceánjárón tegye meg. Egyébként csak egy egyszerű hídavatás.
Ott van aztán a kihűlés. Az aszkéták és a tönkretett termelők halála. Semmi nem mutatja jobban az ember igényeinek alacsony fokát, minthogy vékonyan öltözve képes megvonni magától az éltető meleget. Persze tragédia - egy ember esetén. Milliónál már statisztika, aki ezt mondta, számos ilyen aszkétával találkozhatott, legalább papíron, amikor aláírt.
A pajtában ilyenkor kipróbálni csigolyáink ruganyosságát maga a felüdülés. Mindig is mondták, hogy a friss levegő a legjobb, ráadásul itt nem kell félni a kihűléstől, elvégre ehhez igazán fel lehet öltözni. Aki törődik az outfittel, az természetesen öltönyt húz, nyakkendőt köt. A búcsúlevelet fel lehet szögelni a kapufélfára. "Dátum, aláírás: két fél kevert."
Hogy balesetnek tűnjön. Vonat, autópálya. Elvégre ki ne csúszhatna meg végzetesen a nyílt pálya mellett, rá a sínekre? Pláne percekkel a vonat érkezése előtt. Életszerű, nemde? Minden háziorvos ajánlja, főleg az egyedül élő, depresszióra hajlamos embereknek, hogy esténként tegyenek egy sétát a vasúti töltésen. Személyi igazolványt azért vigyenek magukkal.
[snitt]
Komolyan, télen jó meghalni. Ahogy a saras cipőnket, ami ilyenkor inkább latyakos, beletöröljük a friss hóba - Istenem, akárcsak az első... A cipő tiszta lesz (ideig-óráig), s csupán a hó piszkolódik be. S ha van némi szerencsénk és jól sikerül meghalni (nem ám groteszk mód kicsavarodva, hanem elegánsan, mint egy úriember), a lélek, mikor kiszáll, hogy fent (vagy lent) egyesüljön régi szeretteinkével, megtisztulhat.
Ezt a havat hívják sokan Isten ingyen kegyelmének, vagy bűnbocsánatának. Akárhogy is nevezzük, a végeredménye azonos. Persze, nehéz úgy esni egy pajtával a fejünk fölött (közvetlen kapcsolat), vonatkerékkel a nyakunkon (futó kapcsolat), pláne a hideg vízben (mély kapcsolat), hogy a lélek tisztán menjen a túlvilágra.
[snitt]
Szóval meghalni csak úriemberként, nem önkéz által.
